A pneumatikus tárcsafék fő összetevői a féktárcsa, a féknyereg, a léghenger, a vezérlőszelep és a fékbetétek.
A féktárcsa, mint elsődleges működő alkatrész, közvetlenül a kerékhez van rögzítve, és érintkezik a féknyereggel, hogy fékezőerőt hozzon létre. Általában ötvözött acélból készül, amely kemény és kopásálló-. Fékparancs kiadásakor a féktárcsa szorosan érintkezik a féknyereggel, erős súrlódást generálva a keréksebesség hatékony csökkentése érdekében, ami a fékerő létrehozásának kulcsa.
A kerékre rögzített féknyereg a teljes fékrendszer központi működtetője. Belső felépítése precíz, a fékdugattyú és a fékbetétek együtt dolgoznak. Amikor a léghengerről átadják az erőt, a fékdugattyú hidraulikus nyomás alatt megnyomja a fékbetéteket, mindkét oldalról szorosan a féktárcsához szorítva, ezáltal létrehozza a fékezéshez és a jármű fékezéséhez szükséges súrlódási nyomatékot.
A léghenger, mint energiaforrás, szabályozza a féknyereg mozgását a légnyomáson keresztül. A léghenger fontossága-magától értetődő; a légnyomás pontos szabályozása révén a féknyerget a féktárcsa rögzítéséhez vagy kioldásához hajtja. A stabil ellátás és a légnyomás pontos beállítása kulcsfontosságú tényező a fékrendszer időbeni és pontos reagálásában.
A vezérlőszelep az egész rendszer "parancsnokaként" működik, pontosan szabályozva a légnyomást a pneumatikus hengeren belül. A légnyomás szabályozásával a fékek fékezési és kioldási funkciói rugalmasan megvalósíthatók, biztosítva a fékrendszer igény szerinti működését különböző vezetési körülmények között.
A fékbetétek, mint a féknyereg belsejében található kulcs súrlódó anyag, közvetlenül érintkeznek a féktárcsával. Kiváló súrlódási teljesítménnyel és kopásállósággal rendelkeznek. Fékezéskor szorosan hozzátapadnak a féktárcsához, és a köztük lévő súrlódás révén a jármű mozgási energiája hőenergiává alakul és disszipálódik, így éri el a fékezési célt.
