A dobfékekhez képest a tárcsafékek sík munkafelülettel rendelkeznek, mindkét oldalon hőátadó. A forgó tárcsa könnyen hűl, kevésbé hajlamos a deformációra, és stabilabb fékteljesítményt kínál. Idővel a féktárcsa a magas hőmérséklet hatására kitágul, növelve a fékezőerőt. Ezzel szemben a dobfékek csak az egyik oldalon adják át a hőt, ami nagyobb hőmérséklet-különbséget eredményez a belső és a külső felületek között. Ezáltal a fékdob érzékenyebb a deformációra, és hosszan tartó fékezés után a dob a magas hőmérséklet hatására kitágul, csökkentve a fékezés hatékonyságát. Ezenkívül a tárcsafékek egyszerűbb felépítésűek, könnyebben karbantarthatók, és lehetővé teszik a fékhézag automatikus beállítását.
A tárcsafékek hátránya, hogy a súrlódó betétek közvetlenül a tárcsára hatnak, automatikus súrlódáserősítés nélkül, ami alacsonyabb fékezési hatékonyságot eredményez. Ezért, ha hidraulikus fékrendszerekben használják, ha nagyobb féknyomásra van szükség, erőrásegítőt kell felszerelni. Ha rögzítőfékként is használják, a hozzáadott rögzítőfék erőátviteli berendezés bonyolultabb, mint a dobfékeknél, így korlátozva a hátsó kerekeken való alkalmazását.
